HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Latest topics
» Rony, Ryan és Szegény Áldozat
Hétf. Nov. 09, 2015 11:03 am by Ryan Anderson

» Ronan & Franky
Vas. Okt. 11, 2015 5:06 pm by Ronan Anderson

» Jade & Niall
Pént. Okt. 09, 2015 8:00 pm by Jáde Van Moezel

» Alan és Niall
Vas. Okt. 04, 2015 5:41 pm by Niall Tierney

» Shay & Rony
Szomb. Okt. 03, 2015 9:09 pm by Ronan Anderson

» Franky & Alan II.
Hétf. Szept. 28, 2015 10:34 pm by Franky Talbot

» Nadia Adelaide Blackmoon
Vas. Szept. 27, 2015 10:24 pm by Nadia A. Blackmoon

» Lachlan & Shayleen
Vas. Szept. 27, 2015 11:54 am by Lachlan Morven

» Idegen alfaj (képességtípus)
Szomb. Szept. 26, 2015 5:16 pm by Seth Waller

Szavazz ránk minden nap!


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (12 fő) Hétf. Aug. 17, 2015 9:37 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Alan Gilmore

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Alan Gilmore
Admin
avatar

Kor : 19
Faj : Idegen, Innan
Képesség : Illúziókeltés
Foglalkozás : Tanuló
Előtörténet : Olvasd!
Zeném : Meglepetés Smile

TémanyitásTárgy: Alan Gilmore   Vas. Aug. 09, 2015 9:30 pm


Alan Gilmore


Faj, típus: Idegen, Innan

Nem: fiú

Születési idő, hely: 1998. Jan. 13., Eilean


Ház: Khold

Évfolyam: elsőéves


KINÉZET

Barna, már-már félhosszú hajam van és kék szemem. Meglehetősen kisfiús arcom van, fiatalabbnak nézek ki a koromnál, ami még ebben a korban nem feltétlenül előny, de később még akár azzá is válhat.
Öltözködésem nem sokban különbözik a korombeliekétől, szeretek farmert viselni és pólót, hűvös idő esetén ehhez még megy egy rövidebb bőrdzseki. Lábbeliként sneaker vagy tornacipő, ami szóba jöhet.


SZEMÉLYISÉG

Jelenleg még keresem a helyem a világban, nem mondanám, hogy teljesen kifejlett nézetekkel rendelkezem. Mindig érdekeltek a sötét színezetű és negatív dolgok, alapvetően az ilyesmikre fogékonyabb vagyok, mint a pozitívakra. Ebből adódóan az elszenvedett sérelmek okozta sebek sokáig megmaradnak bennem. Örülök annak is, ha valami pozitív történik, de az ebből fakadó elégedettség nem egy tartós érzelem nálam. A többi ember ezt nem látja rajtam, mások azt mondanák, hogy bizakodó és vicces csávó vagyok, de ez csak illúzió. Ha már felmerült ez a szó... Nem tudom mi okból, de valahogy mindig érdekelt a bűvészet, a láttatás, mindig lenyűgöző hatással volt rám, hogy egy ezzel foglalkozó ember, egy művész konkrétan emberek százait megtéveszti, hülyére veszi, hogy úgy mondjam. Viszonylag hamar rájöttem, hogy nekem is ilyesmivel kell foglalkoznom.

Erősségek: Jól megy a bűvészet, jól játszom más érzékeivel, amit már nem egyszer használtam arra, hogy néhány célomat elérjem. Nem mondom, hogy nincs lelkiismeret furdalásom emiatt, de ha valamiben jók vagyunk, azt ki kell használni. Könnyen kommunikálok másokkal, megnyerő modorom van, ami többek között kifejezetten előnyös a csajoknál is.

Gyengeségek: Sajnos rosszul tűröm a kudarcokat, le tudják húzni a hangulatomat, relatíve hosszú időre. Általában összejönnek a dolgaim, de ha éppen nem, az eléggé elcseszi a kedvem, és haragot táplál bennem. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy élvezettel, egyre inkább lelkiismeret furdalás nélkül tévesztek meg másokat, ami belegondolva nem jó érzése, sokat gondolkodom rajta, hogy kezdek-e rossz emberré válni, tehát sokszor vagyok kétségek között.

Félelmek:  Semmi különöstől nem félek, nagyjából ugyanattól, amitől a többi ember is, például a szerettek elvesztése, a halál, a sikertelenség.


KÉPESSÉG

Képességem az illúziókeltés, másokkal azt láttatok, amit csak akarok, bármit, ami eszembe jut. Persze nem megy kapásból az elején a legmagasabb szinten, a képességem mind intenzitásában, mind térbeli hatásában, kiterjedésében fokozatosan fejlődik.

Intenzitás: Kezdetben rövid ideig megy csak az illúziókeltés, és másoknak az adott tárggyal történő fizikai kontaktusa megszünteti az illúziót. Később ez egyre több ideig tart, és a hatása is egyre valóságosabb, egyre fenyegetőbb, szívderítőbb, ki mit kap, de gyakorlatilag még mindig ártalmatlan, viszont ez a szint már kiválóan alkalmas különböző érzések, érzelmek előhívására, legyen az rettegés, komfortérzet, bármi, és a tapasztalt illúzió jó eséllyel lesz kiváltója valami pszichológiai problémának. Harmadik szintként elmondható, hogy a képesség használatának időtartama csakis tőlem függ, és olyan intenzív illúziókat tudok bemutatni, hogy az adott illető, akin alkalmazom, a látottakat a lehető legvalóságosabbként fogja fel, és ennek testi hatásai is jelentkeznek már, lehet szó akár hányásról, orrvérzésről, szívrohamról, vagy akár halálról.

Térbeli kiterjedés: Először csak csak tárgyakat tudok megváltoztatni mások szemében, később ez kiterjed egy egész zárt helységre, mondjuk egy szobára vagy teremre, majd legmagasabb szinten nem csak egész épületekre, de egy egész tájra is.

A képességemnek egyetlen hátránya van, ha az adott tudásszintemhez képest túl sokáig és túl intenzíven csinálom, akkor jó eséllyel lépnek fel nálam mentális problémák, jobb esetben csak átmenetileg, rosszabb esetben tartósan, még rosszabb esetben konkrétan agykárosodásról is szó lehet, mindez az időtartamtól és az intenzitástól függ.


MÚLT

1998. Jan. 13-án születtem itt, Eileanban, Annabel és Ewan Gilmore fiaként. Pontosabban egyetlen fiaként. A születésem során komplikációk léptek fel, és anyám belehalt a szülésbe. Ez rányomta a bélyegét apám hozzám fűződő viszonyára, azóta is engem okol, hogy anyám, az ő kedvese már nincs köztünk. De nem csak emiatt hibáztat, hanem nagyjából mindenért, sosem lesz neki semmi sem jó, amit csinálok. Pedig én próbálkozom, de tényleg. És úgy sem. És ez rohadtul frusztrál. Mindamellett nem mondanám, hogy csak ellenérzés van benne, azért gondolom szeret is. Remélem. Talán már kissé másképp látja a dolgokat ennyi idő távlatából. De ami mélyen gyökerezik, azt lehetetlen kiirtani.
Az általános iskolát itt végeztem, és végül is nem mondanám, hogy olyan rossz volt, igazából örültem, hogy ha csak néhány órára is, de kiszabadultam az otthoni nyomasztó légkörből, és a tanulás is elterelte a gondolataimat. Próbáltam jól teljesíteni, nem akartam kudarcot, és őszintén szólva vágytam a dicséretre, az elismerésre, amit eddig nem kaptam meg otthon. Ha valami mégsem sikerült, keserű lettem és dühös. Talán túlzottan is. És ha ez még nem lenne elég, otthon hallgathattam a szentbeszédet apámtól is, és alkalmanként a verést sem úsztam meg. Néhány kölyök a suliban alkalmanként bepróbálkozott. Csak a szokásos izmozás, de nem hagytam magam. Azért kaptam én is, de ők sem úszták meg sérülések nélkül. Ha magatartásban nem is voltam az a mintagyerek, a tanulmányi eredményeim elég jók voltak, a legjobbak egyike voltam, amikor elvégeztem az általánost. lett egy-két barátom is, és megvolt az első szerelem is, de nem tartott sokáig, még nem is igazán tudtam, hogy mit kéne éreznem. Mint már említettem, mindig foglalkoztatott a mágia, a megtévesztés, az illúziók, szóval az ilyen bűvészdolgok. Nem tudnám megmondani, hogy ez nálam honnan jött, csak éreztem, hogy nekem muszáj ilyesmivel foglalkoznom, mert egy belső indíttatás mindig ebbe az irányba vezérelt. Sokat olvastam a téma kapcsán, a könyvtár volt a második otthonom. Ez a lelkesedésem azóta sem lankadt, mindig találok valami új olvasnivalót a témában. Nem váratott sokat magára, és kezdtem a gyakorlatba átültetni az olvasottakat. Mint kiderült, kivételes tehetségem van a dologhoz, még engem is meglepett, hogy milyen jól mennek a különböző technikák, hogy mennyire érzékem van hozzá. Apámnak persze baja volt ezzel is, mindig azzal traktált, hogy nem hiszi el, hogy ilyen baromságokkal foglalkozom, és találhatnék valami normálisabb elfoglaltságot. Nem mellesleg ebben sz időben egyre jobban elmerült a piálásban, és ha be volt nyomva, akkor agresszívvé is vált, szóval sok gyalázkodást a fejemhez vágott. És bennem emiatt egyre jobban nőtt a harag, és az utálat. Így teltek az általános iskolás évek.
Aztán jött a gimnázium. Új helyszín, új emberek, új remények. Az eredményeim továbbra is jók voltak. Viszont az osztályom tele volt seggfejekkel és idiótákkal. Voltak azért jó arcok is, na meg jó csajok is, meg olyan is volt, aki nem szimplán jó csaj volt, hanem kedves és értelmes is, de róla később. Apám ekkoriban talált magának valami nőt. Mint kiderült eddig előszeretettel járt prostikhoz, gondolom anyám halála után képtelen volt bármiféle újabb kapcsolat kialakításához. Most úgy tűnik, valami változott. Vagy nem is annyira. Mint megtudtam, az egyik k*rvájával sikerült összejönnie, aki ráadásul nem is tűnt túl kedvesnek. Láthatóan nem bírt, amit nem vettem a szívemre, mert az érzés kölcsönös volt. Teszem hozzá ő sem volt az a józan életű úrinő. Apám a piálásban is társra lelt, innentől kezdve még jobban utáltam otthon lenni. A közeli erdő szélén találtam egy elhagyatott kis faházat, innentől kezdve jobbára itt töltöttem a szabadidőmet, itt gyakoroltam a különböző trükköket. A könyvtárt továbbra sem hanyagoltam. Az egyik napon egy ismerősbe botlottam. Egy lányba, aki ugyanabba az osztályba jár, mint én, és akire már fentebb is utaltam. Aileennek hívták. Beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy nagyon egy húron pendülünk. Nagyon hamar egymásba is gabalyodtunk. Ő volt az első, aki csókolóztam, és ő volt az első, akivel szexeltem. Ezt követően mindkettőt sokszor csináltuk. Nagyon jó volt vele minden. Be is avattam őt abba, hogy mivel foglalkozom suli mellett, és mutattam is neki néhány figurát azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kicsit elkápráztassam. Ez sikerült is. Úgy játszottam az illúziókkal, hogy sokszor azt sem tudta, hogy hol vagyok, sőt néhány esetben, még azt sem, hogy ő hol van. A kötelező elővarázsolt virágcsokor persze elmaradhatatlan volt. Ez az illúzionista hozzáállás már egy ideje átszivárgott a hétköznapjaimba is, és sokszor használtam a tudásom. Az osztályomban lévő sz*rarcokon például előszeretettel. Már nem volt szükség semmi erőszakra, mint az általánosban. Már tudtam nagyobb szabású trükköket is, amit a problémás illetők meg is tapasztalhattak. Ha úgy adódott, elég volt egy helységben lennem az illetővel, és úgy játszottam a fényekkel és a tárgyakkal, hogy kétlem, hogy ennél nyomasztóbb élménye aligha volt bármikor is emberünknek. Nem egyszer távoztak ezek a srácok félelemtől összevizelt gatyával. De hát megérdemelték. Sőt még jó poén is volt. De nem csak ők estek áldozatul. Átestek megtévesztésen ártatlanabb figurák is, velük nem volt bajom - hogy is lett volna szegényekkel - csak a céljaim eléréséhez kellettek ezek a kis akciók. Kezdetben lelkiismereti kérdést csináltam a dologból, de ma már egyre kevésbé, sokszor gondolkodtam azon amúgy, hogy hol van az a határvonal, amit átlépve már rossz ember vagyok, és hogy én átléptem-e már. Vissza Aileenhez, nála nem éltem vissza a tudásommal, a legtisztábbak voltak vele a szándékaim, annak ellenére, hogy sokszor szerettünk mocskos dolgokat csinálni. Nagyon szerettem. Egyszer úgy adódott, hogy hazajött velem. Reméltem, hogy apám és a nője józanok lesznek, jó lett volna most az egyszer. Nem volt szerencsém. Mikor betoppantunk, apám már vágta is a fejemhez a válogatott szidalmakat, amiket most inkább nem idéznék. A nője pedig csak gonoszul vigyorgott ennek hallatán. érzetem, hogy eluralkodik rajtam a harag, és többé nem lesz az a mértékű önuralom, ami engem meggátol bármiben is. Apámat elküldtem a vérbe, szánalmas f@sznak neveztem, erre ő azt ordította, hogy takarodjak innen, és vigyem magammal a kis k*rvámat is, majd azt láttam, hogy hozzánk vágja a keze ügyében lévő borosüveget. Olyan gyorsan történt minden. Hallottam az üvegcsörömpölést, de az a borosüveg nem a falon tört szét... Hanem Aileen fején. Gyorsan megpróbáltam elkapni mielőtt a földnek csapódik, de az összeomló teste húzott magával engem is. Betört koponyájából ömlött a vér, és áztatott mindkettőnket. Riadtan jöttem rá, hogy az egyetlen szerelmem halott. Nincs az a trükk, ami visszahozhatná. Remegni kezdtem az elkeseredettségtől és az egyre inkább lángba borító gyűlölettől. Nincs az a trükk, ami visszahozhatná. Viszont van az a trükk, amivel most meg fogom bosszulni. Ők nem láttak semmit az egészből, nem láthattak, túl jó voltam ahhoz. Csak azt vették észre, hogy hirtelen nekiáll villódzni a fény, és a kések egymás után a helyükről apám és a nője testébe kerülnek, amennyi kés csak van ezen a helyen. Végük volt, halottak voltak. Én összeroskadtam, és nem tudtam, hogy hogyan tovább. Nem sok idő elteltével ajtónyitás zajára emeltem a fejemet. Egy középkorú, sötét hajú férfi és egy fiatalos nő lépett be rajta. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhatnak. Tekintetükkel végigpásztázták a szobát, és ami furcsa volt, nem lett olyan arckifejezésük, ami egy ilyen helyszín láttán elvárható volna. Az iménti tomboló dühöm meglepettségbe és kíváncsiságba csapott át. Mielőtt egyáltalán szólásra nyitottam volna a számat, a középkorú férfi megszólalt:
-Szia Alan, Roman MacClannough vagyok, a hölgy mellettem pedig Melanie Morven. Mondandónk van a számodra...

AVATARON

Chandler Riggs


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Alan Gilmore
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Treldom Tayn Akadémia :: Első lépések :: Karakteralkotás :: Elfogadott előtörténetek-