HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Üzenőfal
Latest topics
» Rony, Ryan és Szegény Áldozat
Hétf. Nov. 09, 2015 11:03 am by Ryan Anderson

» Ronan & Franky
Vas. Okt. 11, 2015 5:06 pm by Ronan Anderson

» Jade & Niall
Pént. Okt. 09, 2015 8:00 pm by Jáde Van Moezel

» Alan és Niall
Vas. Okt. 04, 2015 5:41 pm by Niall Tierney

» Shay & Rony
Szomb. Okt. 03, 2015 9:09 pm by Ronan Anderson

» Franky & Alan II.
Hétf. Szept. 28, 2015 10:34 pm by Franky Talbot

» Nadia Adelaide Blackmoon
Vas. Szept. 27, 2015 10:24 pm by Nadia A. Blackmoon

» Lachlan & Shayleen
Vas. Szept. 27, 2015 11:54 am by Lachlan Morven

» Idegen alfaj (képességtípus)
Szomb. Szept. 26, 2015 5:16 pm by Seth Waller

Szavazz ránk minden nap!


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (12 fő) Hétf. Aug. 17, 2015 9:37 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Ronan Anderson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Ronan Anderson

avatar

Nem : Fiú
Faj : Idegen, Vesper
Képesség : Röntgenlátás
Foglalkozás : Tanuló
* :

TémanyitásTéma: Ronan Anderson   Vas. Szept. 06, 2015 4:59 pm



RONAN 'RONY' ANDERSON


Faj, típus: Idegen, Vesper

Nem: Fiú

Születési idő, hely: 1998. Skócia


Ház:  Khold

Évfolyam: Elsőéves


KINÉZET

Úgy egy fejjel magasodik ki az emberek közül az a sötét hajú fiú, akinek gyakran látni ajkai közt füstölgő cigarettaszálat, és aki igencsak szabadon kezeli az iskola dress code-ját – lazán megkötött nyakkendőt visel nyakánál nyitva hagyott inge fölött, a szokás rabjaként pedig néha-néha sűrű tincseibe mártja ujjait, melyek kissé kócosan, laza eleganciával keretezik markáns vonású arcát. Szürkés árnyalatú, mandulavágású íriszei zavarba ejtően alaposan pásztázzák a világot, vékony ajkain általában mosoly ül – hogy milyen, az a helyzettől függ. Arcának a pár napos borosta némi sármot kölcsönöz - talán ez az oka, hogy a fiú nem is töri magát a mindennapos borotválkozás procedúrájával.
Testalkata arról árulkodik, hogy nem csupán szópárbajokban kell tartani tőle; az átlagnál magasabb, széles vállú, végtagjain minden mozdulatnál kifejlett izmok feszülnek meg – habár adottságait inkább a szebbik nem képviselőinek részére tartogatja, mint erőfitogtató folyosói bunyókra.

SZEMÉLYISÉG

Nyitott könyvnek tűnő, közvetlen, beszédes, feszélyezetlen személyiség, olyan arc, aki élénk humorával és öntudatosságával kiemelkedik a társaságból, ezzel központi egyéniségévé, fémjelzőjévé válva a közösségnek - és mégis, lelkének zárt ajtaja mögé szinte soha nem nyerni bepillantást. Szavait gondosan megválogatja, érzelmeivel csínján bánik, nem panaszkodik, és nem dicsekszik. Enyhe gőgöt sugárzó fejtartása és féloldalas vigyora mögött sosem tudni, mi játszódik le.

Függetlensége falat von köré, de kétségtelen, nem szorul senkire, gond nélkül megáll a maga lábán. Életrevalósága kemény helyzetekben is a felszínen tartja; képes ugyanis meglátni a legapróbb lehetőséget is, majd habozás nélkül megragadni azt. Ez az attitűd bizonyos mértékű gátlástalanságot is eredményez, a határokat gyakran nem látja meg - mindez azonban nem jelenti azt, hogy szemrebbenés nélkül áttaposna bárkin, ha a céljait látja maga előtt karnyújtásnyira. Van benne emberség, empátia, ami azonban nem hajlik át naivitásba; nem filozofál morális kérdéseken, az ösztönei szavára hallgatva dönt jó és rossz között.

Csökönyös, mint az öszvér, emellett öntörvényű is - úgy van vele, hogy az ő életében a saját játékszabályai az érvényesek, mások legfeljebb csak tanácsokat osztogathatnak. Sokszor rosszul méri fel az erőviszonyokat, nem veszi észre, ha valami túl nagy falat; túlzott kockázatot is képes hezitálás nélkül bevállalni. Azonban mestere a bajból való kievickélésnek is – gond nélkül kerekít egy hazugságnak hitelt adó háttér sztorit vagy állítja be úgy a helyzetet, hogy az neki a legjobb legyen.

Sokat gondol magáról; tisztában van vele, hogy modorával bájolni tud, hogy van érzéke a manipulációhoz és azokhoz a játszmákhoz, amiket nem nyílt kártyákkal játszanak. Úgy véli, sokra, nagy dolgokra hivatott; fejében gyakran kavarognak lázas álomképek a sikerről, amit az életben elérhet. A kemény munkát a boldogság és az élvezetek árának tartja.

De éppen ez a büszkesége az, ami a kérlelhetetlen valóság által elmérgesedik. Szégyelli ugyanis helyzetét, nincstelenségét, és származását mindenáron takargatni próbálja. Sóvárgással vegyes irigységgel tekint mindazokra, akiknek több jutott, mint neki. Elvégre mivel jobbak ők nála, mivel érdemelték ki azt, ami neki nem adatott meg?

Erősségek:
× jó taktikai érzék
× erős fizikum
× átlag feletti tehetség matematikában és történelemben
× pontosság
× gyakorlatiasság – tud főzni, mosni, szerelni

Gyengeségek:
× káromkodás
× káros szenvedélyek – cigaretta, alkohol
× anyagiasság
× irigység
× nulla művészi véna

Félelmek:
× Ryan elvesztése – ikertestvére a másik fele, aki nélkül el sem tudná képzelni az életét.
× Nem tud kitörni az utcakölyök életéből.
× Demofóbiás, azaz tömegiszonya van.



KÉPESSÉG

Röntgenlátás. Meglehet, nem véletlen, hogy olyan jellegzetes tekintetének átható sugara; képessége által keresztüllát tömör, nem átlátszó tárgyakon. Minél magasabb szintre jut majd képessége uralásában, annál tisztábban fogja látni a részleteket, képes lesz elválasztani a különböző anyagi minőségű részeket, ezáltal agyában látni egy tárgy szerkezetét. Most még véletlenszerű a képesség felbukkanása, nem tudja ki- és bekapcsolni a röntgenlátást, emellett pedig egyszerre csupán egy objektumra képes fókuszálni.

MÚLT

Kétszintes, robosztus épület terpeszkedik a Winston Street ódon házai közé ékelődve; széles kapujának vasrácsozatát rozsda eszi, a valamikor fehérre mázolt falakról tenyérnyi foltokban, a beleivódott portól szürkén hámlik a vakolat.
Az ablakok mélyen ülő szemek módjára pislognak az évszázadokat megélt kőfalakból – némelyek vakon ásítanak, míg más üvegtáblák mögött sárga fény ömlik el; így az egyik szerény, már-már puritán berendezésű szobában, melynek sarokban álló emeletes ágyán egy kamasz fiú hasal. Fekhelye nem sok komfortérzetet nyújthat neki, a matrac merev alatta, az ágy keretét szú eszi – azonban az ő gondolatai már rég túlszárnyalták ezeket a földhözragadt tényeket. Nagyság cikázik felfénylő szemei előtt, ragyogó gloire, melynek igéjét a kezében tartott vaskos könyvből olvassa ki.
"Az igazi uralkodó, akinek mindent szabad, lerombolja Toluont, mészárlást rendez Párizsban, egy hadsereget Egyiptomban felejt, félmillió embert feláldoz a moszkvai hadjáratban, és Vilnában egy szójátékkal elintézi az egészet! Őt igen, őt piedesztálra emelik a halála után... tehát mindent szabad volt neki! Nem, az ilyen ember nyilván nem húsból-vérből van, hanem bronzból!"- Áhítozva issza a szavakat, mintha csak édes nektárt csepegtetnének nyelvére.
Felrémlenek előtte a történelem órák emlékei; emlékszik, Bonaparte Napóleon korzikai káplárként indult világhódító pályafutására, melynek csúcsán a saját fejére helyezte a császári koronát. A fejében cikázó képek tárgya pedig lassan kicserélődik; önmagát látja az átkozott Winston Street-i intézet négy falának börtönében, az emberszagú, zajos gyárak szalagjai mögött, a huzatos utcán, felfelé fordított tenyérrel, és látja a fiút is, aki mintha csak másolata volna önmagának, annyi különbséggel, hogy arcán őszinte, csintalan vigyor ragyog.
Felsóhajt.
- Ez nem mehet így tovább, ebbe beleőrülök b*sszameg – suttogja maga elé alig mozgó ajkakkal, tágra nyílt szemeiben izzó parázsként tükröződik vissza a repedt burájú lámpa sápadt fénye.

***

Öblös röhögés adózik a vulgáris, ízléstelen tréfáknak, amiket csak úgy ontanak magukból a whiskyvel öblített torkok; ezek a hangok betöltik a munkáskerületi, szűk, alkoholgőzös és cigarettafüstös lebujt, mely a törvénytelenség melegágyának is mondható. – Prostituáltak ülnek férfiak térdein, odaadóan dorombolva a kéjvágyó ajkakra, kis tasakokban, a pult alól árulja a tudatmódosítókat a pultos, a helyiség leválasztott, hátsó részében pedig rulett asztal áll, körülötte különböző nemű, korú és bőrszínű emberekkel. Ha jobban megnézzük őket, egyetlen hasonlóságot felfedezhetünk rajtunk: arcukon rosszul vagy éppen jól leplezett feszültség trónol.
A rulettkerék forog, a krupié éles szemmel lesi a golyó táncát, melyet minden asztalnál ülő is ragadozó tekintettel követ, míg az helyet nem talál az egyik rekeszben.
A szerencse egy fiatal fiúra száll, akit előbb irigyen, majd gonosz várakozással méregetnek a játékosok, elvégre számára most több forog kockán, mint a zsetonjai és a pénze: a tét az élete.
A vörös szépség az asztal túloldalán csintalan mosollyal kacsint a fiúra, majd gyakorlatias mozdulattal legurít egy nagy korty vodkát, aminek utóízét gondosan lenyalogatja alsó ajkáról. A ruszki kiscsaj természetesen csak eredeti orosz vodkát iszik, és most igazán elemében is érzi magát, amikor az otthoni tradicionális játékot űzheti – az orosz rulettet.
- Gyerünk, Rony bébi, vagy félsz, hogy lepuffantod magad? – rikkantja, édesen kacarászva hozzá.
A fiú ujjai ráfognak a pisztoly hűvös markolatára, mindössze egyetlen pillanatra billenti ki az éles nyelvű nőszemély, utána újra a fegyverre szegezi a tekintetét.
Hatlövetű.
Forgótáras.
Egyetlen golyóval megtöltve.
A tár megpörgetve.
Itt áll hát az élet és a halál kapujában, a pénz és a pénztelenség közt ingadozva, fiatalos forrófejűségtől és alkoholmámortól hajtva, emberi gyarló gyávaságtól reszketve.
És lassan, remegő kezét csillapítani próbálva felemeli a fegyvert; halántéka helyett homlokának közepére szegezi, talán azért, hogy ha úgy adódik, utolsó pillanatában a halál szemei közé nézhessen. Erre röhögés hangzik fel, de a fiú csupán egy fensőbbséges mosolyt vet a hiénák közé – főként is a vörösnek címezve ezt a figyelmességet.
- Azt mondják, a sorsunkkal szembe kell nézni. Na, gyerekek, akkor…- Ujjbegye a ravaszon simít végig, de egy lélegzetvételnyi időre megtorpan. Kalapáló szíve kihagy egy ütemet. Nem fog golyót ereszteni a fejébe, látja; és tudja, nem ebben a mocskos lyukban fogja kilehelni a lelkét.
A csőben ugyanis nem várakozik golyó, a tár szerencsés helyzetben állt meg –tisztán látja, mintha tömör fém helyett átlátható üvegből volna a fegyver. Nem érti, mi történik, de nem is akarja megmagyarázni; tétovázás nélkül húzza meg a ravaszt - és a pisztoly elsül, de ő tovább lélegzik.

***

A fiatal fiú az ágyán hanyatt fekve, karjait feje alatt összefonva a málló vakolatú plafont bámulja, melynek sarkában méretes pók gubbaszt hálója közepén. Szórakozottan elmereng az állat okosságán, aki nem hasztalanul várja, hogy a sült galamb – vagy jelen esetben a légy – a szájába repüljön. Csak ül ott, gondos munkával font hálójában, melynek szálait úgy mozgatja, ahogy neki tetszik, és vár – mást nem is kell tennie. Mennyivel okosabb ez a taktika, mint más állatok zsákmányszerzésének módja. Nem kellenek hozzá hegyes fogak, gyors és erős lábak, éles szemek – csupán türelem. Igazán okos, mondhatni zseniális…
- Hé Rony. Megint megtörtént – szólal meg egyszer csak a másik fiú, félbeszakítva testvére merengését. – Tudod, az a dolog… a kockákkal – folytatja halkan, egyre inkább felkeltve Rony figyelmét, aki némi mozgolódással pozíciót vált; oldalára fordulva alkarjára támaszkodik – a matrac olyan kemény, hogy még így is alig süpped csak be.
Ryan körül is történtek mostanában megmagyarázhatatlan furcsaságok, ezzel Rony tökéletesen tisztában volt. Fortuna mindkettőjükkel rendkívül kegyes volt az elmúlt napokban, ami nem kevés pénzt hozott a konyhára. Habár nagyon úgy festett, nem lehet mindent a szerencsére fogni, ami némileg aggasztotta Ronyt. A dobókocka bármennyiszer fordulhat úgy, hogy hatost mutasson, ez még csupán szerencse kérdése, az viszont már nem, ha Ryan úgy érzi, egy fuvallat mozdította a megfelelő pozícióba a kockát, amit méghozzá ő keltett, és az sem egészen normális, ha valaki úgy néz bele egy tömör tárgy belsejébe, mintha annak burkolata üvegből volna.
Rony leginkább azt a köteg pénz féltette, amit a ruletten nyert el, és most minden eshetőségre felkészülve a lehető legközelebb tartotta magához – éjszakára a párnája alá dugta a biztonság kedvéért -, elvégre nem volt tisztában vele, hogy mi történt akkor, amikor a pénzhez jutott. Tudta, hogy az öccse és ő belekeveredett valami abnormálisba, aminek eddig csak előnyét élvezték, de még megjöhet a böjtje is…

***

A fiatal fiú nagy lendülettel húzza be maga után a keservesen csikorgó vaskaput, majd annak kovácsoltvas rácsozatán át egy megvető pillantással búcsúzik a gyűlölt árvaháztól. Ryan mellette áll, sporttáskával vállán – csakúgy, mint Rony.
- El sem hiszem, hogy végleg lelépünk ebből a koszfészekből – mormolja lassan az orra elé, majd megtapogatja a zsebeit, elégedetten konstatálva, hogy ujjai a farmer anyaga alatt a bankjegyeket tapogatják ki.
Végre új életet kezdhet egy új világban, amiben teljes egészében a maga ura lehet, ahol ha rendesen kitanulja a képességét, minden bizonnyal számos út nyitva áll majd előtte.
Csak nyitott szemmel kell járnia.

AVATARON

Nico Tortorella
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Roman MacClannough
Admin
avatar

Nem : Férfi
Kor : 43
Faj : Idegen, Atmos
Képesség : Azonosítás
Foglalkozás : Társadalomismeret, általános képességismeret
Előtörténet : itt

TémanyitásTéma: Re: Ronan Anderson   Vas. Szept. 06, 2015 8:01 pm

Üdv az oldalon Rony; első sorban jár a dicséret, mert nagyon jó előtörténetet írtál, élmény volt olvasni minden egyes sort, köszönöm Smile Természetesen elfogadom, máris belevetheted magad a játékba, jó szórakozást!








Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Ronan Anderson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» A Kék Körzet romjai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Treldom Tayn Akadémia :: Első lépések :: Karakteralkotás :: Elfogadott előtörténetek-